Újjászületés - két mondattal

Szeretném a személyes történetemet megosztani veletek. Úgy hiszem inspiráló lehet más élete közepén járó nő számára is. A történet első fele akár sablonosnak is nevezhető. De csak az első fele...
15 év házasság után, egy 7 éves kisgyerekkel, az én életemben is eljött a krízis. 3 év megfeszített küzdelem után, mellyel a házasságunkat próbáltuk menteni a válás mellett döntöttünk.
Pontosabban a válásnak nevezett VÁLTÁST követelte ki magának az életünk.
Minden energiánkat, belső erőnket fölemésztette az éveken át tartó menetelés a mocsárban. Hiába akartunk erősek, kitartóak, céljainkhoz, ígéreteinkhez hűek lenni. Az erő, a hit, a becsülés és önbecsülés mind elfogyott és olyan érzelmi és erkölcsi helyzeteket teremtett, amelyek nem voltak tovább vállalhatóak.

---

A döntés után, persze rám zuhant minden: kétségbeesés, félelem a változástól, bizonytalanság, aggódás a jövő miatt, kérdések ezrei a hogyan továbbról, harag, sőt néha gyűlölet a kihasználtság érzése miatt. Hol harci tűz égett bennem, hogy bizonyítsam, egyedül is képes leszek mindenre, hol alkalmatlannak éreztem magam bármire is és az önbecsülésem morzsáit keresgéltem naphosszat.
Már majdnem elsüllyedtem a mocsárban, amelyben még mindig küszködve törtem az utat, de már a célt sem láttam - amikor meghallottam két mondatot:
- Egyszerre mindig csak EGY lépést tegyél! - és
- Azzal foglalkozz, hogy TE mit akarsz!
Két egyszerű mondat egy baráttól.
De úgy hiszem, nekem ez a két mondat segített abban, hogy a történetem vége mégsem sablonos.
Ettől a két mondattól a zavaros gondolataim leegyszerűsödtek. Néha megállítottam magamat és hangosan föltettem a kérdést: Ildikó! Mit akarsz TE? Máskor hangos párbeszédet folytattam magammal, míg tudatosan leegyszerűsítettem a szándékomat valóban egyetlen egy lépésre.
És egyszerre csak működni kezdett.
A vagdalkozások helyett egyszerre csak értelmes és később eredményes párbeszédek születtek.
A gomolygó ködből egyszerre csak látszódni kezdett, hogy 15 év valamilyen élet után, mi is az, amilyet ÉN szeretnék?
Megéreztem a saját erőmet, az ÉNERŐMET.
És megéreztem a szabadság, a SZABAD AKARAT felszabadító, inspiráló élményét.
Az elmúlt 1-1,5 évben elköltöztem abból az otthonból, amelyről úgy hittem, életem elválaszthatatlan része.
Felépítettem egy másikat, fizikai és lelki értelemben is.
Végigvittem az úton a ma már 9 éves lányomat, aki zokogva szorongott minden változástól. Tudatosan figyelve óvtam attól, hogy a kelleténél mélyebb sebeket szerezzen és odaadással gyógyítom, ami elkerülhetetlen volt.
A válásom után egy évvel felmondtam a munkahelyemen, mert felismertem, hogy hasonlóan mérgező környezet számomra, mint amilyen a házasságom utolsó 3 éve volt.
Sok-sok magamnak föltett kérdés és válasz után mondhatom, hogy életem egyik legjobb döntése volt.
És most itt állok 53 évesen egy új élet kapujában.
Nem kiszolgáltatva, nem megtörten, nem elcsigázottan a mögöttem hagyott évek miatt.
Hanem kíváncsian, várakozással és hálával telve az új lehetőségekért.
Az énerőm és a szabad akaratom rengeteg új ajtót kinyitott és még több rég elfeledett dolgot -- képességet, jellemvonást, tudást -- leporolt bennem, ami mind ÉN vagyok. Újra.
Míg sokan a kapukat zárják ebben az életkorban én tettre készen állok egy új élet előtt.
Hiszem, hogy minden hasonló helyzetben lévő nőnek megvan a saját két mondata.
Hiszem, hogy mindegyikükben ott lapul az ÉNERŐ és a SZABAD AKARAT.
Kiben így, kiben úgy - hiszen nincs két egyforma történet.
De vannak sablonosak és nem sablonosak. Vannak boldogtalanok és boldogok. Vannak megrekedtek és felszabadultak. S a sort még folytathatod a számodra most éppen fontos jelzővel.
Az új munkám pedig az, hogy segítsem ezen az úton azokat, akik hozzám fordulnak.
Ha a történetem téged is inspirál, már az nagy öröm.
Ha szeretnéd, hogy segítselek az utadon, hogy megtaláld a saját két mondatodat, itt tudsz velem kapcsolatba lépni >>> https://www.rajzbanmondomel.hu/kapcsolat.html
És hogy miért éppen Rajzban mondom el?
Hamarosan azt is elmesélem.
#letsdraw #önismeretszavaknélkül #rajzbanmondomel
Fotó Agoston Zacs